Ifjúsági Sportnap Tiszapéterfalván

A GISZ szervezésével április 27-én ismét megrendezésre került a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület fiataljai számára a mára már hagyományosnak számító Ifjúsági Sportnap.

Az 5-9. osztályosok számára szervezett sportnapot idén már ötödik alkalommal rendezték meg, s a hagyományoktól eltérően most nem külön, hanem egy napon mérték össze tudásukat fiúk és lányok – közel 300-an.

A versenyre összesen 18 fiú-, és 19 lánycsapat érkezett a nagyszőlősi, beregszászi és ungvári járási  egyházközségekből. A fiúk fő versenyszáma az örök kedvenc futball volt, a lányok pedig az összesen 10 versenyszámból, többek között kosárra dobásból, futásból, zsákban ugrálásból, különböző ügyességi feladatokból álló sorversenyen mutatták meg gyorsaságukat, ügyességüket.

A szervezők arról is gondoskodtak, hogy azok se unatkozzanak, akik a következő versenyszámra várnak, vagy már minden meccsüket lejátszották. Alternatív programként volt asztali tenisz, 100 m-es futás, szkander, sakk és távolugrás is. A feladatot sikeresen teljesítők eredményeiket a nap végén jutalomcsokoládéra vagy üdítőre válthatták. Az eredményhirdetésre a nap végén került sor.

A lányoknál első helyen Nagybégány, másodikon Csepe, harmadikon pedig Tiszacsoma csapata végzett.

A fiúknál Déda csapata lett harmadik. A döntőt Tiszacsoma és Mátyfalva csapata vívta. Miután a mérkőzés döntetlennel végződött, tizenegyesek következtek. A párbaj végén Tiszacsoma csapata örülhetett a győzelemnek.

A győztes csapatok ajándékban részesültek. De senki sem tért haza üres kézzel: minden csapat emléklappal, s minden résztvevő egy ajándék kulcstartóval, s ami a legfontosabb: hatalmas élményekkel gazdagodott.

Cserkésznapon a GISZ

A 4. számú Bendász István Cserkészcsapat szervezésével március 16-án került sor a II. Beregszászi Cserkésznap és Ifjúsági találkozóra. Mivel az eseményen civil-és ifjúsági szervezetek, egyházak is képviseltethették magukat, a szervezők meghívására a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet is részt vett a hirtelen jött hó miatt Beregszász főtere helyett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán megszervezett cserkésznapon.

A szervezők gondoskodtak arról, hogy minden érdeklődő megtalálja a neki leginkább tetsző időtöltést. Volt akadályverseny, kézműveskedés, tojásfestés, s a nap végén táncház is.

A GISZ-t egy kilenc főből álló csapattal képviseltük. Molinók és szórólapok által mutattuk be az érdeklődőknek szervezetünk történetét, programjait, mindennapjait, s egy kis játékkal is kedveskedtünk. Az általunk feltett kvízkérdésekre helyesen válaszolók csokoládét, a helytelenül válaszolók pedig teát kaptak. Hogy a GISZ-képviseletet a csoki, a tea, vagy mi magunk tettük-e népszerűvé, nem tudhatjuk. De tény, hogy sokan ellátogattak hozzánk, s megtekintették bemutatónkat szervezetünkről. Természetesen a kérdésekre is szívesen válaszoltunk.

A cserkésznapot tehát Isten segedelmével, sikeresen zártuk. Reméljük, minden rólunk érdeklődő, s velünk játszó személy kellemes élményekkel gazdagodott, s ezzel is ismertebbé, népszerűbbé tettük szervezetünket.

Isten segedelmével – megnyitottunk!

Amikor a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet vezetőjében, Lődár Jenő atyában megszületett az ötlet: jó lenne, ha a szervezetnek lenne egy saját helyisége, ahol megbeszéléseinket, programjainkat tarthatnánk, a „GISZ-aktivisták” azonnal elkezdtek ötletelni, hogy hol, milyen hely lenne alkalmas, mire fogjuk majd használni az irodát, és ami a legfontosabb: hogyan teremtjük elő a helyiség bérléséhez szükséges anyagiakat.

Február 2-án a beregszászi Arany Páva étteremben jótékonysági farsangi bált szerveztünk, mely a belépők és az adományok által a nem sokkal korábban már kiválasztott helyiségünk bérlését hivatott támogatni. Bár féltünk, milyen eredménnyel zárjuk majd első bálunkat, Istennek hála, pozitívan csalódtunk: központunk több mint fél évi bérlésére elegendő összeg gyűlt össze. Mondanom sem kell, rendkívül boldogok voltunk, hogy jó sok égi és persze földi segítséggel, ilyen eredményt sikerült elérnünk. S hogy elégedettségünk teljes legyen: március 12-én végre megnyitottunk!

A Görögkatolikus Ifjúsági Központ megnyitójára számos neves és nemzetes vendég érkezett: Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke, főtisztelendő Béres Péter, az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Hittudományi Akadémia rektora, főtisztelendő Demkó Ferenc, az egyházmegye beregszászi esperesi kerületének esperese, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum több munkatársa és diákja, egyházközségeink papjai, s természetesen a GISZ számos (boldog) tagja is.

A számunkra oly rangos eseményt Nílus püspök és Demkó Ferenc esperes nyitották meg az irodát a külvilágtól „elzáró” piros-fehér-zöld szalag elvágásával. E jelképes cselekedet azt hivatott szimbolizálni, hogy szervezetünk ezzel is nyitni szeretne a világ felé. Ezt követően Nílus püspök ima kíséretében megáldotta a helyiséget.

Az iroda megáldása után Demkó Ferenc tartott köszöntő beszédet:

„Az őskeresztény korban az egyház fokozatosan, egyre inkább átszőtte az élet minden területét. Nem csupán a hitéletben volt jelen, hanem egyre inkább a hétköznapokban, örömben, bánatban… Ezzel az irodával pedig egyházunk már napjainkban is ezt a gyakorlatot követi: nemcsak a templomban, hanem civil területen is jelen van. Itt fognak majd munkálkodni azok a fiatal emberek, akik önkéntes munkájuk által nyitottá teszik majd egyházunkat a világ felé. Bízom abban, hogy a püspök úr áldása az épületre s azon kívülre is hatással lesz. Hatással lesz azoknak az embereknek az életére, akik itt dolgoznak, s akiken keresztül ez az áldás, az egyházunk jelenléte Beregszászban, Kárpátalja görögkatolikus közösségeiben meg fog jelenni, s elmondja majd, hogy a görög egyház feltámadt, él, s élete nem ismer határokat. A Jóisten segítsen benneteket abban, hogy érezzétek: nincs határ. Mert minden lehetséges annak, aki hisz. A hit hegyeket mozgat. Adja Isten, hogy mozduljanak azok a hegyek!”

„Egyházunk egy vértanú egyház – mondta el a megnyitón Lődár Jenő atya, a GISZ elnöke. – Van egy hagyatékunk, amire lehet építeni, és remélem, hogy a mai fiatal görögkatolikusok is ezzel a lelkülettel tudnak majd élni, s ha kell, áldozatot vállalni egyházunkért. Kívánom, hogy ilyen vértanú lelkülettel tudjunk majd egyházunkért tevékenykedni!”

Marosi István atya, a GörögKör vezetője beszédében kiemelte: „Ha értetek, értünk tevékenykedünk majd, újra és újra beálltok az Úr szőlőjébe, úgy gondolom, nem lesznek problémák egyházunkban.”

Irodánk ünnepélyes megnyitója nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.

Amit még érdemes tudni: a Görögkatolikus Ifjúsági Központ a GISZ, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör) és az esperesi kerület közös irodájaként működik majd. Célja, hogy a görögkatolikus egyház értékeinek tükrében minél színesebbé, tartalmasabbá tegye a fiatalok mindennapjait, s közben ápolja egyházunk történelmét, életét, értékeit. A központ minden hétfőn, kedden és csütörtökön délelőtt 10 és délután 3 óra között szeretettel várja az érdeklődőket. Ezentúl itt tartja majd alkalmait a GISZ és a GörögKör.

Görögkatolikus hittanverseny Beregszászban

Február 16-án immár 14. alkalommal rendezte meg kerületi hittanversenyét a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület az Apostolok cselekedetei témakörben. A versenyre idén először Beregszászban, a Beregszászi Magyar Gimnáziumban (BMG) került sor. A versenyre a kerület egyházközségeiből kis- (5-7. oszt.), középső- (8-9. oszt.) és nagycsoportban (10-11. oszt.) összesen 45 csapat (150 résztvevő) érkezett.

            A megnyitón Lődár Jenő batári áldozópap, a kerület ifjúsági felelőse köszöntötte a versenyzőket s felkészítőiket, ismertetve a verseny szabályait.

– Bizonyára rájöttetek arra, hogy nem is volt olyan könnyű Szent Pál és segítőinek dolga – mondta el a megnyitón Demkó Ferenc, a Beregszászi Esperesi Kerület esperese –. Sokat megtudtatok arról, hogy milyen volt az egyház kezdeti élete. Azokkal a papokkal, tisztelendő urakkal, akik felkészítettek benneteket a versenyre, azt szeretnénk, és annak örülnénk igazán, ha abból, amit megtudtatok, meg is próbálnátok tenni valamit otthon. Ne mindig csak veszekedés, vita és okoskodás legyen, hanem tegye is az ember a dolgát. Tegyétek most ti is a dolgotok: nyerjetek!

            A verseny megnyitója a Mennyei Király eléneklésével zárult. Ezután a résztvevők elfoglalták helyüket a termekben. A verseny 3 részben zajlott: a csapatoknak először két írásbeli feladatsort kellett megoldaniuk, majd villámkérdésekre kellett válaszolniuk, így azt is megmutathatták, milyen gyorsan vág az eszük.

            A szervezők gondoskodtak róla, hogy az eredményekre való várakozás ne teljen tétlenül. A helyben elfogyasztott ebéd után a versenyzők s a felügyelők birtokba vették a Beregszászi Megyei Magyar Drámai Színház épületét, ahol már várta őket a bátyúi Cókmók Bábszínház társulata, akik Vitéz Lájszló c. darabjukat adták elő.

            Vitéz László kalandjai után következett „az igazság pillanata”. A verseny eredményeit Ruszinkó Szergej csepei kispap, a verseny feladat- és kérdéssorának összeállítója hirdette ki.

            Az eredmények a következők:

Kis csoport:                             Középső csoport:                                Nagy csoport:

1. Salánk                                 1. Tiszabökény                                    1. Tiszabökény

2. Tiszaújhely                          2. Palágykomoróc                              2. Karácsfalva

3. Rát                                      3. Tiszacsoma                                      3. Jánosi

Őrizzük hitünket, vallásunkat

Jótékonysági farsangi bál Beregszászban

            Február 2-án a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), a Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör), a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum, valamint a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének szervezésében jótékonysági farsangi bálra került sor Beregszászban, az Arany Páva étteremben. Az esemény a belépődíjak és a felajánlások által a Görögkatolikus Ifjúsági Központ (GIK) irodahelyiségének bérlését kívánta támogatni. Az est fővédnökei Exellenciás Milan Šašik, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, Vidnyánszky Attila, a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, valamint Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának Főkonzulja voltak.

            A bálra közel 300-an érkeztek, köztük az egyházközségek áldozópapjai és számos híve,

            A bál megnyitóján beszédet mondott Tóth István beregszászi és Gyurin Miklós ungvári konzul is. Tóth István beszédében a nem is olyan távoli múltra emlékeztette megjelenteket, amikor a görögkatolikus egyház és vallás üldöztetésnek volt kitéve, s kiemelte, hogy egyházunk az elmúlt 20 évben a hitbéli és nevelőmunkában számos eredményt hozott. Gyurin Miklós köszöntőjében egy jó tanáccsal is szolgált: „Őrizzék hitüket, gyakorolják vallásukat, óvják egyházukat!”

            – Február 2-a a görögkatolikus egyházban a találkozás ünnepe – kezdte beszédét Demkó Ferenc. – Arra a napra emlékszünk ekkor, melyen Jézus Krisztus szülei által elvitetik a templomba, hogy a mózesi törvényeknek megfelelően áldozatot mutassanak be érte. S akkor az öreg Simeon kezébe vette a csecsemőt, s beteljesedni látta életének célját. Találkozott Isten és az Ember. A ma este is a találkozásról szól… Ezek a találkozások szükségesek ahhoz, hogy tapasztalatokra tegyünk szert, hogy egyházunk megerősödjön, s úgy tudjunk megfelelni a kihívásoknak, hogy egyházunknak ne csupán dicső múltja, hanem szép jövője is legyen.

Lődár Jenő batári áldozópap, a GISZ vezetője köszönetet mondott mindenkinek, aki megjelent a bálon, s hangsúlyozta, hogy a szervezet nyitott mindenre, ami a kereszténységgel és a magyarsággal összeegyeztethető.

A beszédek elhangzását követően a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum végzős diákjainak keringőjével kezdetét is vette a mulatság. Pohárköszöntőjében Marosi István nagybégányi áldozópap, a GörögKör vezetője azokra a lelkes fiatalokra, fiatal papokra emelte poharát, akiknek munkája révén létrejöhetett az est, s akik önkéntes munkájukkal év közben is sokat tesznek a görögkatolikus egyházért.

Az est folyamán a zenéről s a vendégek szórakoztatásáról a Beregszász Dixiland Band, a Dolce Vita Trio, Holozsi Imre, a Beregszászi Művészeti Iskola tanára, valamint Gál Natália és színjátszó csoportja gondoskodott. Tombola és árverés is volt, melyen különböző képzőművészeti alkotásokra licitálhattak a résztvevők. Az értékes tárgyak és a jó szándék együtt meghozták eredményüket, s néhány tárgyért valóságos licitcsata indult.

A bál hivatalos részének zárásaként ismét a Sztojka-líceum diákjai léptek színpadra keringőjükkel.

A jótékonysági bál igen sikeresnek bizonyult. A belépőkből és adományokból a központ irodahelyiségének több mint fél évi bérlésére elegendő  összeg gyűlt össze.

A szervezők ezúton is szeretnének köszönetet mondani minden résztvevőnek, támogatónak, adakozónak, hogy jelenlétükkel és adományaikkal segítették e nemes célt, s hogy nekik köszönhetően a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet szinte nullából indult jótékonysági bálja ilyen színvonalas és eredményes esemény lett. Hagyomány teremtődött e napon. Istennek legyen hála érte!

Az ikon Evangélium és Örömhír

Január 9-12. között a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet jóvoltából ikonfestő lelkigyakorlatra került sor a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban. A lelki gyakorlatot Zolcsák Miklós hajdúszoboszlói görögkatolikus parókus, ikonfestő vezette, akivel a lelkigyakorlat során sikerült elbeszélgetnem az ikonfestés múltjáról, jelenéről, fontosságáról.

– Mikorra nyúlik vissza az ikonfestés története?

– Az ikonfestészet Jézus megtestesülésétől számítandó, hisz Ő képezi alapját. A protestánsok manapság elutasítják a képi ábrázolást, de a katolikus, ortodox és keleti egyház méltóképpen bánik vele, hisz Jézus Krisztus megtestesülése által ábrázolható vele az Atya, a Fiú, Mária és a szentek is.

Az első ikonfestő Szent Lukács volt, aki Máriát festette meg, így ő az ikonfestészet és az ikonfestők védőszentje.

A első, V.-VI. században készült ikonok a sínai Szent Katalin templomban találhatóak. Rengeteg töredékekben maradt csak fenn, hiszen a 700-as években történt képrombolás során nagyon sok falfestményt, ikont, mozaikot megsemmisítettek. Ezeket még falra festették. A XIV.-XV. században tértek át a fára, ami a fatemplomok lévén egyszerű volt. Ez magyarázata annak, hogy a templomokban ma vannak ikonsztázionok.

Kezdetben a szerzetesek festettek csak ikonokat, így alakultak ki a kijevi, moszkvai, krétai, konstantinápolyi, ciprusi ikonfestő iskolák. A XVI.-XVII. századtól szinte minden autokefál (független) keleti ortodox egyháznak volt 2-3 ikonfestő műhelye. Az ikonok stílusa a különböző iskolákban eltérő.

Később a szerzetesiskolákon kívül kialakult még két irányzat. Az egyik az udvari ikonfestészet, melynek művelői a királyok, császárok, pátriárkák udvarában tevékenykedtek, s sokkal színesebb, gazdagabb, ékkövekkel, arany- vagy ezüstborítással díszített ikonokat készítettek megrendelésre. A másik irányzat pedig a vándor ikonfestőké. Az ő festészetük a legegyszerűbb, „legszegényebb”. Mivel a szerzetesek, udvari festők nem tudtak mindenhová eljutni vagy nem tudták volna megfizetni őket, munkájukat a vándor ikonfestők végezték, akik egyik helyről a másikra vándoroltak. Festészetük sok esetben népi barokkos jegyekkel rendelkezik, ikonjaikat egyszerű festéssel készítették, és bizonyos ikonjegyekkel látták el műveiket. Pl. egyenes vonaltartással, vonalvezetéssel, glóriával, betűk felrajzolásával írták föl a szentek, ünnepek nevét.

A keleti és nyugati egyházak 1054-ben történt szétválásával különvált az ikonfestészet. Keleten megmaradt olyannak, amilyen volt, míg nyugaton az ikon világába bekerült a reneszánsz, a rokokó és különböző stílusirányzatok, ami egészen más ikonfestészetet eredményezett. Mivel a keleti megmaradt a maga világában, csodálatos ikonjaival a mai napig is értékeket tud mutatni és átadni a nyugati világnak.

A mai ikonfestészet igen sokrétű. A nyugati világ ma reneszánszát éli, hisz dekadensé, hanyatlóvá vált, ami a képzőművészetében is megmutatkozott: a benne rejlő misztikum nagyon elvilágiasodott. Ekkor fedezték fel az ikonban rejlő misztikumot, s ekkor kezdték a különböző országokban (Franciaország, Németország stb.) ikonon keresztül bemutatni azt. Erre semmilyen nyugati festészeti stílus nem képes. Az ikonoknak épp az a sajátosságuk, hogy transzcendenciát, értelmet bemutatva az isteni világot lehozzák földi életünkbe, ezzel emelve föl minket. Az ikon nem más tehát, mint az isteni világ megjelenítése világunkban. Bemutatja, hogy az ember célja az örök életbe való eljutás. Hogy nem a földi élet a végső célunk, hanem az Istennel való találkozás. Amikor ránézünk egy ikonra, azonnal Krisztus és Isten kegyelme jut eszünkbe. Arra akarja felhívni figyelmünket.

– Kezdetben milyen anyagokkal dolgoztak az ikonfestők?

– Porfestéket és különböző enyveket használtak. Aztán áttértek a tojássárgájára és az állati eredetű anyagokra. De a modern technika ezeket már fölváltotta. Sokkal kevesebben festenek már állati eredetű kötőanyagokkal, mint korábban. Könnyebb. Nem kell hosszasan bíbelődni velük.

– Hogyan, mivel telt az ikon elkészítésének folyamata?

– Hosszabb és nehezebb volt, mint most. Az első ikonfestők szerzetesek voltak, akik mondhatjuk, hogy manufaktúrában dolgoztak. A szerzetesi házakban 4-5-en foglalkoztak ikonkészítéssel. Volt, aki a fa kiválasztásával, merevítésével foglalkozott, volt, aki a rajzolással, az alapozással, karcolással, és volt, aki kimondottan csak a díszítéssel. Egy dologgal csak egy szerzetes foglalkozott, így az adott tevékenységet igen magas színvonalon űzték.

– Mennyi idő alatt készült el így az ikon?

– Volt, hogy 2-3 hétbe is beletelt.

– Az akkori és a mai ikonfestők különböznek valamiben?

 – Alapjában véve, csak a technikai dolgokban van különbség. A mai ikonfestő könnyebben hozzájut a fához, amit az asztalos másnapra elő is készít az alapozáshoz. A festéshez szükséges anyagokat szinte bármelyik boltban be lehet szerezni. Gondoljunk tehát bele: 200-300 évvel ezelőtt kézi szerszámokat használtak a gyaluláshoz, csiszoláshoz, így nem értek el tökéletesen sima felületet. Ezért vásznat kellett a fára helyezni, hogy a fa felülete egyenletes legyen. Ma viszont a gépi technikának hála olyan sima felületet tudunk képezni, hogy nincs szükség vászonalapra.

A modern művészek akril-, pigment- és olajfestéket is használnak, s az alapozás sem olyan bonyolultan zajlik, mint annak idején. Én a hagyományos festészet híve vagyok. Temperafestéket, tojássárgáját is használok, ugyanakkor mélyítéssel, domborítással teszem még kifejezőbbé az ikon hatását, erejét. Ezt a ma embere érdeklődéssel nézi, kuriózumnak, tekinti. Három ikonfestő csoportom van: Hajdúszoboszlón, Debrecenben és a Szent József Gimnáziumban, a fiúcsoporttal. Azért jöttem most el Kárpátaljára, hogy itt is megszerettessem az érdeklődőkkel, elültessem bennük az ikonos lelkületet. Azt kívánom nekik, hogy első ikonjuk megfestése közben szívükben és lelkükben ott legyen az a Jézus Krisztus, aki értünk vállalta a keresztfát. 

– Az ikon elkészítése igényel egyfajta lelki felkészültséget is?

– Mindenképp! Amikor valaki eldönti, hogy festeni fog, elindul benne egyfajta lelki folyamat: elkezd barátkozni azzal a személlyel, akit megfesteni készül (Jézussal, Máriával, a szentekkel). Ez már felkészülésnek számít. Aztán előkészíti az eszközöket és nekifog a festésnek. Ezeket a folyamatokat ima övezi, hisz arra kérjük Istent, hogy segítsen a munkában. Az ima nélkülözhetetlen.

Az ikonfestés tehát lelki, szellemi és fizikai előkészületet is igényel. Közben pedig folyamatosan ebben az „áramlatban” kell maradni függetlenül attól, hogy milyen tudással bír a készítő az anyagokról, eszközökről. Ez, s a motiváció, hogy kinek, miért készítem az ikont, végig meg kell, hogy maradjon.

– Tehát mire elkészül az ikon, addigra „kiforr” az ikonfestőben valami: közelebb kerül ahhoz az emberhez, akit meg akar testesíteni.

– Teljesen kiforr. Világossá válik, megerősödik benne az a tudat, hogy jól döntött, amikor neki kezdett, hogy láthatóvá tett valakit, s az említett lelki, fizikai és szellemi összerő által elkészült az ikon. Mondhatjuk, hogy az ikon egyfajta születés. Csodálatos, hisz megszületik a munkám eredménye, ahogy megszületik egy diploma, egy vers vagy egy újságcikk. S azzal, hogy megszületett, nem csupán az enyém, hanem mindenkié lett.

– A mai ember életében milyen szerepe van az ikonnak? Mi a küldetése?

– Az, hogy emlékeztesse az embert arra, hogy Istenre, Isten országának elnyerésére van hivatva. Nem csupán földi élete van, hanem a Menny és Isten országa is az övé. Három nagyon fontos üzenete van: hitre nevel, kimondja, hogy az örök élet várományosai vagyunk, szépségével pedig az esztétikum, a művészet megszeretésére hívja fel figyelmünket. A liturgikus gazdagságon kívül az ikon is nagy kincsünk, mely ünnepeinknek is része, s mellyel ma is modernek vagyunk és üzenni tudunk másoknak. A művészeten keresztül hovatartozástól függetlenül bárkit meg lehet szólítani, mert akár kereső, akár hit nélküli emberről legyen is szó, a művészetre mindenki nyitott. Az ikon által újra és újra beszélni tudunk Krisztusról, hisz Ő is azt mondta: „…Hirdessétek az evangéliumot!”. Az pedig nem más, mint az örömhír.

Több mint 25 éve foglalkozom már ikonokkal. Nagyon sok emberrel találkoztam közben, s nagyon sok gyereket tanítottam ikont festeni. A találkozás, s annak az öröme, hogy általam valaki más is találkozik az ikonnal, mindig örömmel tölt el, s megerősít abban a hitemben, hogy missziós feladatom van: az ikonok terjesztése, megismertetése a feladatom, küldetésem. Nem csupán pap vagyok, hanem ikonfestő is, aki arra tette fel az életét, hogy a Szentháromságot szolgálja. Ezért is szeretem annyira az ikonokat. Hisz a liturgiában a nagycsütörtököt, nagypénteket, a titkos vacsorát éljük át titokzatos módon, s ezt ecsettel és festékkel áttesszük fára. A kenyérben ott van Krisztus teste, a borban pedig a vére. A kenyérben, borban lévő Krisztus szó által változik testté és vérré. Az ikon pedig a hit által változik fává és látható anyaggá. Ez teszi teljessé a krisztusi hitigazságot, Krisztus szeretetét.

Ikonfestő lelkigyakorlat Karácsfalván

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) rendezvényeinek és lelkigyakorlatainak sora január 9-12. között újabb taggal bővült. Ekkor került sor ugyanis a Szervezet által első alkalommal megrendezett ikonfestő lelkigyakorlatra, melynek a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont.

Az ikonfestés nehéz, de annál örömtelibb folyamata két helyszínen zajlott. Az ikonokhoz szükséges deszkák megmunkálása és alapozása néhány önkéntes GISZ-tag és lelkes segítő jóvoltából Batáron, míg a festés Karácsfalván folyt.

A GISZ első ilyen típusú lelkigyakorlata máris igen sikeres volt, hisz 20-nál is több jelentkező érkezett rá (többségük a fiatalabb, 15-25 év közötti korosztályból, ami külön sikerként jegyezhető fel).

A lelkigyakorlatot a Hajdúszoboszlóról érkezett Zolcsák Miklós görögkatolikus parókus, ikonfestő vezette, akinek nevéhez több templom teljes ikonosztázának megfestése fűződik. Az ikonfestészetben többnyire tapasztalatlan jelentkezők 3 napon keresztül készítették az általuk választott ikont. A legtöbben a Hodigitria Isten Anyja és a máriapócsi könnyezőkép mellett döntöttek, de a Pantokrátor, az Istenanya a gyermekkel és Gábriel arkangyal liturgikus képe is megfestésre került.

Az ikonfestő lelkigyakorlat több szempontból is hasznosnak bizonyult, hisz Miklós atya jóvoltából a résztvevők nem csupán az ikonfestés folyamatával és módszereivel ismerkedtek meg, hanem az ahhoz szükséges anyagokkal, előkészületekkel, s az ikonfestés történetével is. És ahogy kisebb-nagyobb nehézségek leküzdése után, lassan megszületett az ikon, úgy születtek meg vele együtt az ikonfestők is.

A lelkigyakorlat január 12-én Szent Liturgiával zárult, melynek végén Miklós atya megszentelte az elkészült ikonokat, majd megáldotta őket az újdonsült ikonfestőkkel együtt.

Az ikonfestés június utolsó hetében Hajdúszoboszlón folytatódik majd.