A sport mindenkit összehoz

Közel 250 versenyző, 19 magyar görögkatolikus egyházközség, 28 csapat, majd’ 40 futballmérkőzés, 8 versenyszám, 6 megérdemelt díj, 1 vándorkupa – nagyjából ez a mérlege a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) április 25-én hetedik alkalommal, 5–9. osztályosok számára szervezett ifjúsági sportnapjának.

A tiszapéterfalvai sportpályán összegyűlt résztvevőket Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperese köszöntötte, hangsúlyozva: „Minden tökéletes ajándék felülről van”, a jó dolgok az Istentől származnak. S ha az esperesi kerület különböző falvaiból érkezett versenyzők a játék hevében esetlegesen felbukkanó viták ellenére is úgy töltenek el együtt egy napot, hogy annak végén közösségi élménnyel térnek haza, akkor érezhetik, hogy mind összetartoznak. A játék hevében se feledkezzenek meg arról, hogy a győztesnek is méltóságot kell tanúsítania, aki pedig nem nyer, az ne keserű szájízzel térjen haza, hanem ösztönözve legyen arra, hogy a következő évben még jobban teljesítsen.
A fiúk számára szervezett focitornán 14 csapat indult. Ők a selejtezőkben 2x8, majd a negyeddöntőkben, elődöntőkben és a döntőben 2x10 perces mérkőzéseket játszottak. A 14 lánycsapatot 8 különböző játékból álló sorverseny várta, amelyek során ügyességükön, gyorsaságukon túl azt is megmutathatták, hogyan tudnak párban és csapatban játszani, dolgozni.
A következő eredmények születtek. A fiúknál 1. helyen, kiérdemelve a Szent György Vándorkupát, Balazsér csapata végzett, 2. Mátyfalva, 3. pedig Tiszabökény focicsapata lett. A gólkirály a balazséri Rácz István lett, a torna legjobb kapusa pedig a mátyfalvai csapat hálóőre, Tóth Márk. A lányoknál 1. helyen Salánk végzett, 2. Tiszacsoma, 3. Batár csapata lett. Minden csapat oklevéllel, a helyezést és különdíjat kiérdemelt csapatok, játékosok pedig kupával és ajándékkal tértek haza. Illyés István, a tiszapéterfalvai vidámpark vezetője jóvoltából pedig a sportnap minden résztvevője kipróbálhatta a park valamelyik játékát.

A győztes balazséri csapa

Éld meg a pillanatot!

Február 20. és 22. között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban tartotta idei nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlatát a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) Éld meg a pillanatot! címmel.

„A múlt már mögöttem van, a jövő még előttem, a jelen az a pillanat, amiben találkozom önmagammal és Istennel. Az Isten számára nincs idő, hanem csak a jelen van. Személyes kapcsolat Istennel csak a jelenben lehetséges. Ezt a jelent kell megragadni, tudatosan megélni” – ez a gondolat képezte idei lelkigyakorlatunk mottóját, amelyet a 3 nap ideje alatt igyekeztünk megérteni – szinte teljes csendben.

Eddigi lelkigyakorlataink főként a vezetők által tartott előadásokkal, az azokat érintő, hozzájuk kapcsolódó játékokkal, csapatfeladatokkal teltek. A mostani lelkigyakorlat vezetője, Ruszinkó Szergej viszont nem megmondani akarta a résztvevőknek, hogyan éljék, éljük meg életünk pillanatait, hanem igyekezett rávezetni bennünket arra, hogy mi magunk fedezzük fel a soha vissza nem térő pillanatok lényegét, s mindazt, ami azokat széppé és megismételhetetlenné teszi. Mindezek Isten és saját személyünk függvényei, éppen ezért a lelkigyakorlat ideje alatt Istenre s önmagunkra kellett „csak” figyelnünk, hogy megtaláljuk személyiségünk azon vonásait, tényezőit, amelyeket sokszor álarc mögé rejtünk, s nemhogy másoknak, de még önmagunknak sem mutatunk meg. Ez a rejtőzködés az oka annak, hogy nem sikerül ténylegesen találkoznunk Istennel. 

Sosem egyszerű igazi választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy hogyan érzi magát az ember a jelen pillanatban – s erről is volt alkalmunk meggyőződni. Hiszen millió hatás ér bennünket minden egyes nap környezetünk irányából. Mindezekre szükségünk is van, hiszen annak függvényében látjuk magunkat valamilyennek, hogy mások felől mi tükröződik felénk. Mindazonáltal ezek befolyásolják hangulatunkat, ezáltal viselkedésünket is. Egész valónkat a test-lélek-szellem egysége alkotja, s ezeket külön-külön is számos hatás éri. Hagyjuk, hogy a különböző ingerek hatással legyenek ránk, hiszen adott helyzetben az adott érzelmi állapotunknak megfelelően döntünk, amelyet pedig nagyban befolyásol az, miket éltünk meg létünk során.

Az Istennel való kapcsolatban elengedhetetlen a bizalom. Az, hogy önmagamat adjam, azt a részemet, azt az énemet, amelyet nem mutatok meg mindenkinek. Ez a bizalom pedig emberi kapcsolatainkban is meg kell legyen, hisz anélkül minden kapcsolat csak felszínesen él. Persze számos egyéb tényező is gátolhatja a bizalom kialakulását, megmaradását. Ilyen például, ha életünkben, kapcsolatainkban folyton korábbi történésekhez nyúlunk vissza, kivetítjük másokra némely meglátásunkat, gondolatunkat, vagy épp olyan mintákkal próbálunk azonosulni, amelyek egyáltalán nem saját valónkat tükrözik. Éppen ezért nem arra kell folyton figyelnünk, hogy kik is vagyunk, hanem arra, hogy hogyan jutottunk el idáig.

A találkozás a kulcs. Istennel való személyes találkozásunk csak az elmélyülés és az ima által valósulhat meg. Ki szokott imádkozni? Aki vallásos. De aki vallásos, az vajon hívő ember is? És egyáltalán jól imádkozunk-e? Az egyetlen közeg, amelyben megvalósulhat a találkozás, a teljes (belső) csönd.

És ezt a bizonyos csöndet „gyakorolni” bőven volt alkalmunk. Önmagától talán egyikünknek sem jutott volna eszébe az, hogy levelet írjunk önmagunknak arról, hogy mi foglalkoztat vagy bánt éppen bennünket. Most viszont – „vezetői utasításra” – mégis megtettük. Emellett pedig több egyszerű feladat szolgálta azt a célt, hogy kicsit jobban megismerjük önmagunkat, meglévő jó és rossz tulajdonságainkra vagy éppen arra összpontosítva, hogy miket tartunk értéknek, értékesnek saját életünkben. S talán nemcsak a magam nevében beszélek, ha azt mondom: sikerült legalább egy apró lépéssel közelebb kerülni önmagunkhoz, s ezáltal Istenhez is.

A csend az egyetlen közeg, amelyben találkozhatunk Istennel. Szent Pál azt mondja a Tesszalonikaiakhoz írt első levelében: „Szüntelenül imádkozzatok.” Az imához belső csend szükséges, amihez pedig „csak” az kell, hogy sikerüljön valós önmagunkra figyelnünk úgy, hogy kizárjuk, félretesszük gondolatainkból mindazt, ami ebben hátráltat bennünket. 

A magam, s minden résztvevő nevében ezúton is köszönöm, köszönjük Ruszinkó Szergejnek, hogy sikerült minket – a szó jó értelmében – „elhallgattatnia”, mert bőven volt min elgondolkodnunk, szépen csendben.

Espán Rita

Gyarapodni fogunk – egy új otthonnal!

Bár egy igazán összetartó közösség tagjai bárhol otthon tudják érezni magukat, ha együtt vannak, mégis szükségük van egy igazi otthonra, amelynek ajtaja mindig, minden körülmények között nyitva áll előttük. Kárpátalja görögkatolikus ifjúsága számára a Jóisten megadta a lehetőséget egy ilyen otthonra, amelynek felújításáért január 31-én jótékonysági bált szervezett a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ). Szervezetünknek ez már a harmadik jótékonysági bálja, s eddig minden alkalommal ifjúságot megmozgató rendezvényeink lebonyolítását támogatták a megjelentek.

A beregszászi Arany Páva étteremben megrendezett bálon Lődár Jenő, a GISZ elnöke köszöntötte a közel 300 megjelent vendéget, hangsúlyozva, hogy kiemelt fontosságú dolog, hogy nemzetünk, görögkatolikusságunk és kereszténységünk egyaránt meg tudjon állni a saját lábán.

Lődár Jenő, a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet elnöke mond köszöntőt

 Szalipszki Endre, Magyarország beregszászi főkonzulja köszöntőjében a Prédikátorok könyvéből idézett: „Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” Kiemelte: a GISZ idei jótékonysági bálja egy nagyszerű kezdeményezés folytatása, amelyre, Isten segedelmével, békés és nyugodt körülmények között kerülhetett sor. A közelmúltban Kárpátalján járt Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, aki megerősítette Orbán Viktor miniszterelnök azon közlését, miszerint a magyar kormány a jövőben is kiemelt figyelemben részesíti a kárpátaljai magyar egyházakat, és lehetőségei szerint támogatja azokat. A kárpátaljai görögkatolikus egyház jelenlegi tevékenysége, tervei, folyamatban lévő munkálatai azt bizonyítják, hogy a közösség bízik Istenben és a jövőben, abban, hogy gyarapodni fog, templomai és iskolái a jövőben sem lesznek üresek. 

Szalipszki Endre beregszászi főkonzul

Babják Zoltán, Beregszász város polgármestere örömét fejezte ki aziránt, hogy a város történelmi központjában az országban lévő háborús helyzet ellenére is ennyien összegyűltek, s megtalálták a lehetőséget arra, hogy együtt ünnepeljenek, szórakozzanak. Épp ezért reméli, hogy ebben a jövőben sem fogja semmi sem gátolni a közösség tagjait. 

Babják Zoltán, Beregszász város polgármestere

Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperese kiemelte: aki bízik abban, hogy az Istenszerető embereknek minden a javukra válik, láthatja, hiheti, hogy a jelen megpróbáltatásai meg akarnak edzeni bennünket valamire, ami a jövőben ránk vár. 

Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerület esperese

A jelenlévők a köszöntők elhangzását követően a Miatyánk eléneklésével kérték Istent, hogy adjon békességet az országnak, s ezzel emlékeztek mindazokra, akik részt vesznek a harcokban. Végezetül Marosi István, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Görögkatolikus Főiskolai Lelkészségének vezetője mondott pohárköszöntőt, s emelte poharát azokra a fiatalokra, akik a hittanos padokból kikerülve ma már felelősségteljes ifjakká, lassan felnőttekké válnak, akik igyekeznek eleget tenni Istentől kapott feladatuknak, s közösségükért munkálkodnak. 

Marosi István pohárköszöntője

Az eseményt megtisztelte jelenlétével az esperesi kerület több papja, valamint Tóth István, a beregszászi konzulátus korábbi főkonzulja, aki konzuli munkája során mindenben igyekezett támogatni szervezetünket.

Vendégeink szórakoztatásáról idén is árverés és tombola, s természetesen színvonalas előadók és előadások gondoskodtak. A Beregszász Dixieland Band zenével, Holozsi Imre és Sztojka Vanessza énekkel, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színészei, Gál Natália és Kacsur András megzenésített verseket adtak elő készülő, márciusban bemutatásra kerülő műsorukból Bak Attila és Dracskó Béla hangszeres kíséretével.

Beregszász Dixieland Band

Holozsi Imre

Sztojka Vanessza

Bak Attila, Kacsur András, Gál Natália, Dracskó Béla

Az árverésen neves kárpátaljai festők, Veres Ágota, Kopriva Attila, Matl Péter, Tóth Róbert és Faggyas Ágnes festményei, a tiszaújlaki Tóth Gyula faragott házi áldása, Bíró Péter tanító Jézus ikonja, a GISZ ikonfestő lelkigyakorlatán készült angyalos címer (Szalontai Alexandra munkája) és két üveg pálinka is új gazdára talált – utóbbi Marosi István felajánlásával. 

Az árverésre felajánlott tárgyak

Az est következő fénypontja pedig a tombola volt, amelyen több mint 30 felajánló jóvoltából újságelőfizetések, ikonok, vásárlási utalványok, vacsorautalványok, ékszerek és kézimunkák várták a játékos kedvű vendégeket. 

Néhány a tombolanyeremények közül

A hajnalig tartó mulatságról pedig a Lőrincz Gábor és Gyurkó Róbert alkotta Két kanáll együttes gondoskodott.

 

A két kanáll

A bál „főszereplője” természetesen a Görögkatolikus Ifjúsági Ház volt. Az épület, amely nemrégiben került a GISZ tulajdonába, Tiszaújlak központjában található. A Hontpázmány nemzetségből származó Ujhelyi család kúriája a család otthonán kívül óvodaként és iskolaként is szolgált már, s jelenleg igen rossz állapotban van. Rendbetétele után lelkigyakorlatok, konferenciák, nyári táborok megszervezésére is alkalmassá válhat. Ha Isten segít – s mi mindannyian tudjuk, hogy segíteni fog –, a jövőben épül, szépül majd, s minden kárpátaljai görögkatolikus fiatal második otthonaként gondol majd rá. 

A mi első kúriánk :) :) :)

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet nevében ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a jegy megvételével, felajánlásokkal, adományokkal támogatták a bál létrejöttét, s tervünk – álmunk megvalósulását.

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Támogatóink:

Bak Attila

Bakos Zsuzsanna

Balog Nóra

Barta Gyöngyi

Bidzilla Mihály

Biró Tibor

Bíró Péter

Bornemisza Andrea

Borsos Renáta

Buda Sándor

Dánics László

Dorcas Nemzetközi Segélyszervezet

Dracskó Béla

Espán Margaréta

Faggyas Ágnes

Gabóda Éva

Gajdos Éva

Gajdos István

Gál Natália

Gyurkó Róbert

Hidi Erika

Holozsi Imre

Homoki Gábor

Jakab-pince

Kacsur András

Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum

Kántor Renáta

Kárpátalja Kft.

Kiss Éva

Kiss Sándor

Komarnicki Erik

Kopriva Attila

Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona

Lőrincz Gábor

Mandzák Nóra

Marosi István

Matl Péter

Mátyus Erika

Millenium étterem

Molnár Erzsébet

Pap Éva

Szabó Ágnes
Szent Bazil Oktatási Központ

Szalontai Alexandra

Szoboszlai István

Sztojka Vanessza

Taraczközi Karola

Tóth Gyula

Tóth Róbert

Udud Zita

Ulásinné Gorondi Szuzanna

Vaski Renáta

Veres Ágota

Köszönjük nagylelkű támogatásukat!

 

 

 

FelemelŐ karácsonyi ifjúsági lelkigyakorlat Karácsfalván

Nem jó az embernek egyedül lenni… címmel szervezett ifjúsági lelkigyakorlatot a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) november 28. és 30. között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban.

A lelkigyakorlat első napja ismerkedéssel és elmélkedéssel telt, amelyet a lelkigyakorlat vezetője, Ábrány Krisztián sislóci görögkatolikus áldozópap, egyetemi lelkész vezetett. Este pedig a Kokas Banda tartott népzene- és néptáncbemutatót és táncházat. 

A második napon az elmélkedések központjában az elmélyülés, az élet, a párkapcsolatok témája állt. Krisztián atya arra biztatta a résztvevőket, hogy csendesedjenek el, mélyüljenek el saját érzéseikben, mert így szembenézhetünk saját érzéseinkkel, félelmeinkkel is, s ez az Istennel vagy párunkkal való kapcsolatban is javunkat szolgálhatja. Ilyenkor felszínre kerülhetnek érzéseink mélyebb rétegei is, s ha nem azt kérdezzük magunktól, mire vágyunk igazán, hanem azt, hogy mi most a legnagyobb fájdalmunk, félelmünk, akkor arra is rájöhetünk, hogy mi a legnagyobb vágyunk. Ha ezt megtaláltuk, akkor tehetünk is megvalósulásáért.

Egy nővér, ki életében sok haldoklót ápolt, összegyűjtötte, hogy a vég előtt állva ki mit bán leginkább. Krisztián atya ezek alapján osztotta meg velünk gondolatait.

Bárcsak ne mások véleménye, elvárásai alapján éltem volna! Ne hagyjuk, hogy beskatulyázzanak minket, s ne higgyük el másoknak, hogy valamihez nem vagyunk elég jók, hanem mutassuk meg, többre vagyunk képesek. Péter és András, kik egyszerű halászok voltak, talán sosem hitték, hogy ennél „többre vihetik”, Jézus mégis kiválasztotta, tanítványaivá tette őket. Azok véleményét tartsuk szem előtt, akik feltétel nélkül szeretnek bennünket. S ha olyan „keretbe” helyeznek bennünket, amelyben nem érezzük jól magunkat, akkor szívünk legmélyebb vágyaiból kiindulva tegyünk azért, hogy az megváltozzon.

Bárcsak ne dolgoztam volna annyit! Ha az ember túlhajszolja magát az anyagi javakért, könnyen beleesik a „sosem elég” hibájába. Elhivatottan kell élnünk, dolgoznunk, szülőnek lennünk, mert elhivatottság, felelősségvállalás nélkül nem épül semmi.

Bárcsak többször kifejeztem volna a pozitív érzéseimet! „Senkit se szeretnek úgy, ahogy azt ő szeretné, vagy ahogyan a szükségleteiből következne, mert a másik oldalon is egy esendő ember van, aki úgy szeret, ahogy tud, nem pedig úgy, ahogy neked éppen aktuálisan szükséged van rá.” De vajon mennyire merjük elmondani a másiknak, amit érzünk?

Bárcsak jobban megőriztem volna a kapcsolatot a barátaimmal! Egészséges módon csak az tud élni, akinek vannak barátai, aki meg tud osztani gondolatokat, érzéseket másokkal. Legjobb barátunk később majd férjünk, feleségünk kell legyen.

Bárcsak jobban megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek! Mindennap adjunk hálát Istennek a jó dolgokért, mert csak a hálás ember tud igazán boldog lenni. Sokszor csak arra figyelünk, mi volt rossz egy-egy napunkban, s csak ritkán fogalmazzuk meg, miért is vagyunk hálásak. Kétféle ember létezik: az egyik problémáról problémára él és soha nem boldog, míg a másik, bár neki is vannak problémái, nehéz élethelyzetei, mégis képes boldog lenni a köztük lévő időkben. Ha egy nehéz helyzet megszűnése után már azon szorong valaki, hogy mi fog majd következni, sosem lesz egy boldog és nyugodt napja sem. Ez pedig lassan beidegződik, s az ember személyiségének részévé válik. Hogy mennyire tudok hálás lenni Istennek, házastársamnak, családtagjaimnak, barátaimnak, attól függ, mennyire akarom tudatosan élni az életemet ebben a tekintetben. Engedjük meg magunknak a boldogságot! Ne áldozzuk fel értékeinket, s nagyon figyeljünk arra, hogy megalkuvó senki sem egyik napról a másikra lesz, hanem egy folyamat eredményeként. Meg kell vívnunk a saját harcainkat.

Szóba került a házasság, és annak legfőbb buktatója, a kommunikáció hiánya. Leendő házastársunkért minden egyes nap imádkoznunk kell, s közben felkészülni a problémák megbeszélésére is. Az okoskodó, hárító, védekező és támadó kommunikációs szintek nem vezetnek eredményhez, csak az, ha nyíltan beszélünk a másikkal. Ez nemcsak általános emberi kapcsolatainkban fontos, hanem az Istennel való Atya és Fiúi viszonyban is. Ne legyünk kapcsolatfüggők, akik nem önmagukat adják, folyton bizonyítani akarnak. S soha ne a másikban/másikat lássuk problémának, hanem a gondok valódi okát próbáljuk felkutatni. Ehhez tisztában kell lennünk saját személyiségünk tudatalatti részeivel is, s ezek gyakorta váratlan élethelyzetekben nyilvánulnak meg.

A délutáni elmélkedésben főként a meghitt kapcsolatról és az intimitásról beszélgettünk.

A hétvége Szent Liturgiával zárult.

Szívből köszönjük Ábrány Krisztián atyának a tartalmas és tanulságos lelkigyakorlatot. Rengeteget okultunk belőle, s valószínűleg jó ideig lesz még min gondolkodnunk is. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Espán Rita

GISZ-GörögKör hétvége Csonkapapiban

Ifjak az ifjakért

Október 17. és 19. között tartotta soron következő közgyűlését a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), ez alkalommal a Csonkapapi Missziós Központban, és, rendhagyó módon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör) tagjainak részvételével.

A tervezés, szervezés, értékelés és ötletelés szellemében zajlott hétvége első estéje táncházzal telt, amelyet a Rákóczi-főiskola tanára, Szilágyi László és óvodapedagógus felesége, Szilágyiné Tóth Gabriella vezettek.

Másnap a két, némileg különálló, munkája és tevékenykedése révén azonban szorosan egymáshoz kapcsolódó szervezet jelenlévő képviselői többek között a szervezetek közti együttműködés mibenlétéről és lehetőségeiről tárgyaltak, amely a tervek szerint különböző programok, tudományos konferenciák, biciklitúrák szervezésében, az egymás programjain való még aktívabb részvételben és kölcsönös segítségadásban nyilvánul meg a jövőben, a már meglévő kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében.

Egyhangú döntés született arról, hogy szükség van a GISZ meglévő kerületeiben (Tiszán-inneni, Tiszán-túli, Beregi és Ungi) új tagok toborozására, hiszen sokan érdeklődnek a szervezet munkája iránt, s az új tagok, ezen felül pedig az önálló kerületi programok még inkább színesítenék a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egyházközségeinek, fiatalságának életét. Utóbbi célt szolgálja majd a GISZ önálló újsága is. 

A tervek és elképzelések szerint a közeljövőben, ahogyan az már megszokott, gyarapszik a GISZ programjainak sora. A szervezet munkája különböző érdeklődési körök mentén tudományos és kulturális programokkal, ezen belül nyári egyetemmel, közös kulturális programok szervezésével és az azokon való részvétellel bővül majd. 

A GISZ legújabb, és talán eddigi legnagyobb „beruházása” a jótékonykodással függ össze. Egy szociális támogatórendszer keretében a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye és a GISZ hátrányos helyzetű, rászoruló gyermekek támogatását kívánja segíteni, amelynek keretében magánszemélyek, cégek támogathatnának egy-egy gyermeket egy teljes éven át.

Ötletből, tervből tehát sok van, s lelkesedésnek sem vagyunk híján. Munkánk támogatásaként továbbra is szívesen veszünk minden imát, mindig bízva és remélve, hiszen: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Espán Rita

Ifjúsági nap magyar nyelvünk pártfogójának emlékére

Isten választottjának szavai – magyarul

Szeptember 13-án első alkalommal került sor a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Királyházai Alapszervezetének szervezésében a hagyományteremtő céllal életre hívott Komjáthy Benedek Ifjúsági Nap. A királyházai Nyalábvár lábánál épült kápolna előtt, a keresztút közelségében megrendezett ifjúsági napon Komjáthy Benedekre emlékeztek a résztvevők, aki elsőként fordította le Pál apostol leveleit magyar nyelvre.

Az ifjúsági nap szentliturgiával vette kezdetét, amelyet a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének áldozópapjai celebráltak. Szent Lukács evangéliumából a szeptember 8-ai kisasszonynap, Szűz Mária születésnapja emlékére szólt az ünnepre vonatkozó evangéliumi szakasz. Csirpák József salánki görögkatolikus áldozópap prédikációjában a Példabeszédek könyvéből idézett egy, az ünnepre vonatkozó részt: „A bölcsesség házat épített magának.” Emlékeztetett, hogy az ószövetségi Szentírás a bölcsességet Jézus Krisztusban szimbolizálja, s ez a bölcsesség Szűz Mária méhében épített házat magának. A Szűzanyát a mindenható megőrizte minden bűntől, hogy a világ megváltóját tisztán fogadhassa be. Tisztává kell tennünk szívünket, lelkünket, mert Isten azt akarja, hogy mindannyian templomaivá váljunk, s ennek megfelelően alakít bennünket. Hiszen, ahogy Pál apostol is írja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

A liturgiát követően Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei  Magyar Drámai Színház színművésze tolmácsolásában Komjáthy Benedek Pál apostol levelei magyarul című munkájából a rézmetsző Előszavának gondolatai hangzottak el: „Az lehetetlen, magyarok, hogy viszontagságos helyzetek miatt olyannyira elkeseredtetek, mint ahogyan azok az emberek szoktak, kik puszta létükért aggódnak, és ezért ne tartanátok kiváló és számotokra igen nagy haszonnal járó kezdeményezésnek, hogy jámbor emberek tevékenykedése révén lehetővé vált számotokra, hogy Isten választottjának, Pál apostolnak a szavait a ti nyelveteken olvashatjátok. Hatalmas lelki vigaszt, bátorságot és erőt ad nektek, ha jámbor módon fogadjátok, ahogyan illik.”

Kudlotyák Krisztina, a PCS igazgatója 2013. november 24-re emlékezett: amikor a Komjáthy Benedek tiszteletére, aki 1532-ben a királyházi Nyalábvárban fordította le a páli leveleket magyar nyelvre, emléktáblát állított a PCS, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Magyarország Beregszászi Konzulátusa a római katolikus kápolna falán, kulturális zarándokhellyé nyilvánítva a várromot. Az avatóünnepségen elhangzott: a hit és a nyelv az, ami megtartja közösségünket. Az ifjúsági nap célja ezért a hitben való gyarapodás, tiszteletadás magyar nyelvünk egyik őrzője előtt. Egyúttal pedig üzenet a fiataloknak, hogy anyanyelvünk azért is fontos, mert hűen tükrözi identitásunkat.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta: az eseményen a résztvevők megtapasztalhatják a közösség erejét és az együtt töltött idő örömét. Ezen értékek ma, a háborús időkben különösen fontosak. A magyar kormány minden körülmények között kiáll a kárpátaljai magyarságért, amelynek összetartásából és kitartásából, ahogy azt államtitkár asszony hangsúlyozta, az anyaország is erőt meríthet. Mint mondta, a tolerancián túl saját közösségünk értékei, az összetartozás és a közösségek ereje is kiemelten fontos, hiszen csak akkor tudunk valóban elfogadni és megbecsülni másokat, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel. „Európainak lenni, és közben megmaradni magyarnak – ez a külhoni magyarság egyik legfőbb kihívása” – hangsúlyozta. Ennek teljesítéséhez ragaszkodnunk kell örökségünkhöz, anyanyelvünkhöz és annak minél szélesebb körű alkalmazásához, iskoláinkhoz, templomainkhoz, úgy, ahogyan tették azt egyházaink a legnehezebb időkben is. Mert ahogyan Jakab apostol mondja: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.”

Dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya arra emlékezett, hogy Komjáthy Benedek korában sok vita zajlott a keresztények között is, de bibliafordítása révén segített megtalálni a közös utat, s ennek köszönhetően a görög, a római és a református egyház is tiszteli őt. Munkája sikerességét mutatja, hogy 500 év elteltével is értjük korabeli szavait. Ez pedig nem sok nemzetre, nyelvre igaz. A Pál apostol leveleiben olvasható Szeretet himnuszának mondandója ma is aktuális: szeretnünk kell egymást, s megértenünk, hogy egymásra vagyunk utalva. Az elnök asszony kiemelte, hogy a búcsú egyúttal üzenet és imádság is azért, hogy e nehéz időkben keresztény a keresztényt megértse, megbékéljünk egymással, a szeretet munkálkodjon mindannyiunkban. S ha a fiatalság felkarolja az elindult kezdeményezést, jó esély van arra, hogy újabb 500 esztendő elteltével is értjük Komjáthy Benedek szavait, mert nyelvünk, magyarságunk fennmarad.

Demkó Ferenc, a Beregszászi Esperesi Kerület esperese arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy nyelvünkön túl a görög egyház liturgiája jórészt változatlan maradt, s amit a hívek abban hallanak, amit őseink elkezdtek felépíteni, azt a mai napig sajátunknak mondhatjuk, ettől lettünk azok, akik vagyunk.

A rendezvényen jelen volt Lévy Karina, a KMKSZ Királyházai Alapszervezetének elnöke, Varga Ferenc ungvári és Bozsik Béla beregszászi konzul is.

A beszédeket a Komjáthy Benedek-emléktábla megkoszorúzása, a Szeretet himnuszának meghallgatása (Kacsur András tolmácsolásában) és a Szózat eléneklése zárta, majd kezdetét vette a búcsúi forgatag. A több mint 300 érdeklődőt bőrdíszművesek, kézművesek, különböző játékok várták. Az Ungvárról érkezett Trinitas Band és Rácz István benei római katolikus plébános hittanosaival dicsőítő énekeket adott elő, ezzel ápolva nemcsak nyelvünket, de hitünket is. Ábrány Krisztián sislóci görögkatolikus parochus elmélkedésében arról szólt, hogy hitünk érdekében fontos, hogy melegségre leljünk Isten közelségében, s ha ezt megtaláltuk, akkor van esélyünk arra, hogy másoknak is továbbadjuk.

Az I. Komjáthy Benedek Ifjúsági Nap fergeteges táncházzal zárult, amely során a talpalávalóról és a jó hangulatról a Kokas Banda tagjai gondoskodtak.

„Hála néked, Komjáthy Benedek,/fordítója páli leveleknek./Magyar nyelvünk ősi pártfogója/emlékünkben őrizünk.”

Espán Rita

 

Ha nyár, akkor Antalóc

Június 30. és július 5-e között ismét Antalócon táboroztak a görögkatolikus fiatalok.

Az antalóci görögkatolikus nyári tábort 2001-ben azért hívta életre a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye, hogy ezzel (is) jutalmazza a hozzá tartozó egyházközségek fiatal tagjait.

A most 14-ik alkalommal megrendezett tábort ez alkalommal is a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) tagjai szervezték meg és bonyolították le az egyházmegye táborozóhelyként és lelkigyakorlatos házként működő komplexumában. A táborban most 110 hetedik osztályos, elsőáldozó fiatal vett részt. A programok megszervezésében a GISZ 30 jelenlévő, nevelői és csoportvezetői feladatokat ellátó tagja is tevékenyen részt vett. Bár az időjárás sok programot, főleg a megtervezett kirándulásokat, túrákat meghiúsította, tartalmas programokban azért nem volt hiány. A programváltozás kicsit sem rontott a hangulaton és a napok tartalmasságán sem, sőt. A bent töltött idő – túl a különböző szertartásokon, amelyekre minden nap sor került – jórészt kiscsoportos beszélgetésekkel telt, amelyek során a résztvevők a fiatalok életében egyre inkább teret nyerő internet és telefon helyes „felhasználásáról”, annak veszélyeiről, hibáiról beszélgettek, majd az elhangzottakkal kapcsolatban a vezetők a fiatalok ismereteit is felmérték.

Természetesen játékra, kikapcsolódásra is bőven volt alkalom. A résztvevők idejüket a fürdőzésen túl különböző játékokkal, foci-, asztalitenisz- és röplabdabajnoksággal, ügyességi feladatokkal, sorversenyekkel töltötték. Mindezekben pedig össze is mérhették tehetségüket, ügyességüket, hisz a 110 táborozó alkotta kiscsoportok (élükön 2-3 GISZ-es vezetővel) az egész hét folyamán versengtek egymással. De volt kézműveskedés, továbbá táncverseny, karaoke, számháború, szkander és viccmondó verseny is, ahol a legbátrabbak és legmagabiztosabbak egyénileg is bemutatkozhattak.

A számos élményen túl a résztvevők ismeretekkel, tapasztalattal is bőven gazdagodtak, hiszen sokuk most először töltött huzamosabb időt otthonától távol, számára (kezdetben) ismeretlen személyek közt, megtanulva ezzel, hogy milyen is egy közösségbe való beilleszkedés, milyen egy közösség szerves és állandó részét képezni.

Espán Rita