Nagyböjti Ifjúsági Lelkigyakorlat

Mert Istenben bízva nem győzhetnek le…

Március 28–30. között szervezte meg idei nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlatát a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ).

A lelkigyakorlat március 28-án előszenteltek liturgiájával vette kezdetét, amelyet Lődár Jenő batári áldozópap, a GISZ elnöke vezetett. Majd Csirpák József, salánki görögkatolikus parochus, a lelkigyakorlat vezetője tartotta meg annak első elmélkedését. A lelkigyakorlat témájául az 50. zsoltár egy szakasza szolgált: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és én a hónál fehérebb leszek!” E zsoltár szavai az Ószövetségből ismert Dávidtól származnak. Dávid fiatal fiúként rengeteg veszélyt állt ki apja nyáját őrizve. S a Szentírás több története is arról tanúskodik, hogy ezekben a helyzetekben azért tudott helyt állni, legyőzni például az oroszlánokat, mert soha nem vesztette el Istenbe vetett hitét. „Ne a saját erődben és harci szekereidben bízzál, hanem bízzál az Istenben és akkor sikeres leszel az életedben.” Dávid megfogadta, hogy életében mindig Isten lesz a legfontosabb, s benne bízva sikerült is legyőznie ellenségeit. Ez a mai fiatalok számára üzenetként szolgálhat: aki Istenben bízik, ki tud keveredni a bajokból, s szilárd talajra talál. Dávid történetének egyik meghatározó alakja Góliát, a filiszteusok óriása. Ő az Ószövetségben mondhatni az ellenség és veszély fogalmának megtestesítője, aki ellen senki nem mert kiállni. De amikor gúnyolni kezdte a zsidókat és istenüket, az ifjú Dávid egy parittyával és néhány kaviccsal a kezében, s persze Istenbe vetett hitével állt ki ellene, s le is győzte.

Felnövekedve Dávidból király lett. Továbbra is Istenben hívő és őt szerető ember volt, akit Isten pásztorfiúból királlyá tett, mégis bűnt követett el: beleszeretett Betsabéba, elcsábította, s katonaként szolgáló férjét az első sorba állította a csatában, hogy elessen, s feleségül vehesse a szeretett nőt. Bűnére és annak súlyára Nátán próféta ébresztette rá. Ekkor tartott Dávid bűnbánatot, s írta meg a bűnbánati zsoltár szövegét.

A témául választott mondat most különösen aktuális, hiszen nagyböjtben mindenki igyekszik megtisztulni húsvét ünnepére, amit az egyház parancsolata is ösztönöz: „Évente gyónjál, s legalább húsvéti időben áldozzál!” Az izsóppal való meghintéssel Isten megmenti a haláltól a bűnbánatot tartókat, eltörli bűneiket, visszavezeti őket önmagához. Ferenc pápa március 28-át és 29-ét a bűnbocsánat ünnepének nevezte ki, hogy felhívja az emberek figyelmét a gyónás fontosságára. Ő maga is a bűnbánat szentségét szolgáltatta e napokon, s sokan csatlakoztak is hozzá. József atya elmondta: „A bűnbocsánatot, amelyet az Úrtól kaptunk, meg kell ünnepelni. A gyónás szentségében a Jóisten az, aki ünnepet rendez az ember számára. Hogy mért fontos a bűnbocsánat? Mert csak ezáltal tud az ember megtisztulni lelkében, meglátni magában azt az Istenarcot, ami lelkébe van írva, amihez saját életét alakíthatja. A bűnbocsánat szentségének magához vételével tud az ember igazán szembenézni önmagával. Mérlegre teszi, hogy mi az, amit elkövetett, s próbál megtisztulni a rossz dolgoktól.”

József atya arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a bűnbánat szentsége a hétköznapokban, a családi életben is fontos. És ahogy a szülők mindent megtesznek gyermekeikért, akár életüket is áldoznák értük, úgy Jézus is feláldozta magát, hogy bűneink megbocsátásra találjanak. Ezért is fontos a gyónás. Hisz amikor Jézus a tanítványokra bízta a gyónás szentségét, azt mondta nekik: „Amit feloldoztok a földön, fel lesz oldva a Mennyben is.” S ahogy Ferenc pápa is mondta: Amikor az Isten elveszi a bűnöket, önmagát ajándékozza helyette oda az embernek.

A lelkigyakorlat tehát az elmélkedés, önvizsgálat, saját bűnökkel való szembenézés, az ismerkedés és közösségépítés jegyében telt. Mindennap sor került szent liturgiára és közös elmélkedésre, de volt filmnézés, játék, s természetesen, gyónási lehetőség is, ami által a több mint 30 résztvevő még közelebb kerülhetett Istenhez, részese lehetett az Istennel való találkozásnak, ünnepnek.

Espán Rita