Isten helye az életemben
Első alkalommal szervezett
lelkigyakorlatot tinédzserek számára május 2. és 4. között a Görögkatolikus
Ifjúsági Szervezet (GISZ), melynek a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus
Líceum adott otthont. A lelkigyakorlatra való érdeklődés és igény a
várakozásokat is felülmúlta, hiszen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye különböző
településeiről közel hetven, 12–16 éves fiatalt vonzott a GISZ első ilyen
alkalma.
A GISZ lelkigyakorlata nem csupán a korosztály,
hanem a vezetők szempontjából is rendhagyó volt, hisz az esemény szervezését,
tervezését és lebonyolítását az ungvári Boldog
Romzsa Tódor Teológiai Akadémia
diákjai, magyar papnövendékeink, nevezetesen Benzo György, Kótunovics István,
Papp János, Petrás László, Trescsula József és Virág Szabolcs végezték. Így
tehát nemcsak leendő papjaink kóstolhattak bele a kérdésekkel és változásokkal
teli kamaszkorukat élő tinikkel való munkába, de a résztvevőknek is lehetőségük
volt az istenkereséssel, hittel, vallással kapcsolatos kérdéseiket hozzájuk
korban közelebb álló egyházi személlyel megvitatniuk.
A lelkigyakorlatot Szabó Konstantin (Szilárd)
atya, az ungvári szeminárium prefektusa vezette. Az első nap egy egyszerű, de
annál sokatmondóbb ismerkedési játékkal telt. Ehhez elegendő volt mindössze egy
pamutgombolyag, amit az első résztvevőnek egy rövid bemutatkozást követően
tovább kellett dobnia, úgy, hogy egy részét kezében tartotta. Miután
hasonlóképpen mindenki bemutatkozott, a pamutfonalból kialakult szövevényes
háló megmutatta a résztvevőknek, hogy valójában mindannyian kapcsolatban vannak
egymással, van valami, ami mindannyiukat összeköti – a Jóisten. Keresztényként
pedig úgy kell élniük (élnünk) az életet, hogy ez a kapocs meg is maradjon
közöttük (közöttünk).
A második nap az elcsendesedésé volt. Az
elmélkedés során Szilárd atya Máté
evangéliumának néhány szakaszát idézte: „Ahol a kincsed, ott a szíved is”
(6,21), „Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám”
(10,38), „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek
velük!” (7,12). Ezen gondolatok
értelmét, lényegét igyekezett az atya a résztvevők életkorához illeszkedően
boncolgatni. Szilárd atya felhívta a fiatalok figyelmét arra is, hogy bár az
emberek egymáshoz való viszonyára s Istenről alkotott képére is jellemző a
cselekedetek jutalmazása és büntetése terén a – az atya hasonlatával élve – „Ha
jót teszel, kapsz egy csokit. Ha rosszat, nem kapsz semmit” elv, Isten nem így
viselkedik velünk szemben, hisz akkor is jó hozzánk, ha rosszat tettünk, s ha
így van, akkor bűnbánatra biztat. Szó volt arról is, hogy mi az, amit a
fiatalok értéknek tekintenek saját életükben.
Az elmélkedés után kiscsoportos beszélgetés
következett, amelyet a papnövendékek és a GISZ jelenlévő felnőtt tagjai
vezettek. Ezen szó volt arról is, hogy ki milyen istenképpel rendelkezik, mit
testesít meg, mit jelent számára Isten. A kiscsoportos beszélgetésen –
valószínűleg a beszélgetést vezető papnövendékeknek s a kisebb korkülönbségnek
köszönhetően – sikerült „szóra bírni” a hasonló témák kapcsán nem mindig
szívesen kibontakozó tiniket.
A három nap során a különböző szertartásokon,
imádságokon és gyónási lehetőségen túl szórakozásra, futballra, röplabdára,
filmnézésre is bőven volt alkalom. A táncházban pedig a fiatalok tánctudásukat
is megcsillogtathatták.
A lelkigyakorlat május 4-én a helyi görögkatolikus
templomban szentliturgiával zárult.
A nagy érdeklődésre s a pozitív visszajelzésekre
való tekintettel a GISZ vezetősége szeretné, ha a múlt heti lelkigyakorlat
hagyománnyá válna. A fiatalokkal való „munka” eredményessé tétele érdekében a
jövőben 12–14 és 14–16 évesek számára külön rendezik majd meg.
Espán Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése