FelemelŐ karácsonyi ifjúsági lelkigyakorlat Karácsfalván

Nem jó az embernek egyedül lenni… címmel szervezett ifjúsági lelkigyakorlatot a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) november 28. és 30. között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban.

A lelkigyakorlat első napja ismerkedéssel és elmélkedéssel telt, amelyet a lelkigyakorlat vezetője, Ábrány Krisztián sislóci görögkatolikus áldozópap, egyetemi lelkész vezetett. Este pedig a Kokas Banda tartott népzene- és néptáncbemutatót és táncházat. 

A második napon az elmélkedések központjában az elmélyülés, az élet, a párkapcsolatok témája állt. Krisztián atya arra biztatta a résztvevőket, hogy csendesedjenek el, mélyüljenek el saját érzéseikben, mert így szembenézhetünk saját érzéseinkkel, félelmeinkkel is, s ez az Istennel vagy párunkkal való kapcsolatban is javunkat szolgálhatja. Ilyenkor felszínre kerülhetnek érzéseink mélyebb rétegei is, s ha nem azt kérdezzük magunktól, mire vágyunk igazán, hanem azt, hogy mi most a legnagyobb fájdalmunk, félelmünk, akkor arra is rájöhetünk, hogy mi a legnagyobb vágyunk. Ha ezt megtaláltuk, akkor tehetünk is megvalósulásáért.

Egy nővér, ki életében sok haldoklót ápolt, összegyűjtötte, hogy a vég előtt állva ki mit bán leginkább. Krisztián atya ezek alapján osztotta meg velünk gondolatait.

Bárcsak ne mások véleménye, elvárásai alapján éltem volna! Ne hagyjuk, hogy beskatulyázzanak minket, s ne higgyük el másoknak, hogy valamihez nem vagyunk elég jók, hanem mutassuk meg, többre vagyunk képesek. Péter és András, kik egyszerű halászok voltak, talán sosem hitték, hogy ennél „többre vihetik”, Jézus mégis kiválasztotta, tanítványaivá tette őket. Azok véleményét tartsuk szem előtt, akik feltétel nélkül szeretnek bennünket. S ha olyan „keretbe” helyeznek bennünket, amelyben nem érezzük jól magunkat, akkor szívünk legmélyebb vágyaiból kiindulva tegyünk azért, hogy az megváltozzon.

Bárcsak ne dolgoztam volna annyit! Ha az ember túlhajszolja magát az anyagi javakért, könnyen beleesik a „sosem elég” hibájába. Elhivatottan kell élnünk, dolgoznunk, szülőnek lennünk, mert elhivatottság, felelősségvállalás nélkül nem épül semmi.

Bárcsak többször kifejeztem volna a pozitív érzéseimet! „Senkit se szeretnek úgy, ahogy azt ő szeretné, vagy ahogyan a szükségleteiből következne, mert a másik oldalon is egy esendő ember van, aki úgy szeret, ahogy tud, nem pedig úgy, ahogy neked éppen aktuálisan szükséged van rá.” De vajon mennyire merjük elmondani a másiknak, amit érzünk?

Bárcsak jobban megőriztem volna a kapcsolatot a barátaimmal! Egészséges módon csak az tud élni, akinek vannak barátai, aki meg tud osztani gondolatokat, érzéseket másokkal. Legjobb barátunk később majd férjünk, feleségünk kell legyen.

Bárcsak jobban megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek! Mindennap adjunk hálát Istennek a jó dolgokért, mert csak a hálás ember tud igazán boldog lenni. Sokszor csak arra figyelünk, mi volt rossz egy-egy napunkban, s csak ritkán fogalmazzuk meg, miért is vagyunk hálásak. Kétféle ember létezik: az egyik problémáról problémára él és soha nem boldog, míg a másik, bár neki is vannak problémái, nehéz élethelyzetei, mégis képes boldog lenni a köztük lévő időkben. Ha egy nehéz helyzet megszűnése után már azon szorong valaki, hogy mi fog majd következni, sosem lesz egy boldog és nyugodt napja sem. Ez pedig lassan beidegződik, s az ember személyiségének részévé válik. Hogy mennyire tudok hálás lenni Istennek, házastársamnak, családtagjaimnak, barátaimnak, attól függ, mennyire akarom tudatosan élni az életemet ebben a tekintetben. Engedjük meg magunknak a boldogságot! Ne áldozzuk fel értékeinket, s nagyon figyeljünk arra, hogy megalkuvó senki sem egyik napról a másikra lesz, hanem egy folyamat eredményeként. Meg kell vívnunk a saját harcainkat.

Szóba került a házasság, és annak legfőbb buktatója, a kommunikáció hiánya. Leendő házastársunkért minden egyes nap imádkoznunk kell, s közben felkészülni a problémák megbeszélésére is. Az okoskodó, hárító, védekező és támadó kommunikációs szintek nem vezetnek eredményhez, csak az, ha nyíltan beszélünk a másikkal. Ez nemcsak általános emberi kapcsolatainkban fontos, hanem az Istennel való Atya és Fiúi viszonyban is. Ne legyünk kapcsolatfüggők, akik nem önmagukat adják, folyton bizonyítani akarnak. S soha ne a másikban/másikat lássuk problémának, hanem a gondok valódi okát próbáljuk felkutatni. Ehhez tisztában kell lennünk saját személyiségünk tudatalatti részeivel is, s ezek gyakorta váratlan élethelyzetekben nyilvánulnak meg.

A délutáni elmélkedésben főként a meghitt kapcsolatról és az intimitásról beszélgettünk.

A hétvége Szent Liturgiával zárult.

Szívből köszönjük Ábrány Krisztián atyának a tartalmas és tanulságos lelkigyakorlatot. Rengeteget okultunk belőle, s valószínűleg jó ideig lesz még min gondolkodnunk is. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Espán Rita

GISZ-GörögKör hétvége Csonkapapiban

Ifjak az ifjakért

Október 17. és 19. között tartotta soron következő közgyűlését a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), ez alkalommal a Csonkapapi Missziós Központban, és, rendhagyó módon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör) tagjainak részvételével.

A tervezés, szervezés, értékelés és ötletelés szellemében zajlott hétvége első estéje táncházzal telt, amelyet a Rákóczi-főiskola tanára, Szilágyi László és óvodapedagógus felesége, Szilágyiné Tóth Gabriella vezettek.

Másnap a két, némileg különálló, munkája és tevékenykedése révén azonban szorosan egymáshoz kapcsolódó szervezet jelenlévő képviselői többek között a szervezetek közti együttműködés mibenlétéről és lehetőségeiről tárgyaltak, amely a tervek szerint különböző programok, tudományos konferenciák, biciklitúrák szervezésében, az egymás programjain való még aktívabb részvételben és kölcsönös segítségadásban nyilvánul meg a jövőben, a már meglévő kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében.

Egyhangú döntés született arról, hogy szükség van a GISZ meglévő kerületeiben (Tiszán-inneni, Tiszán-túli, Beregi és Ungi) új tagok toborozására, hiszen sokan érdeklődnek a szervezet munkája iránt, s az új tagok, ezen felül pedig az önálló kerületi programok még inkább színesítenék a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egyházközségeinek, fiatalságának életét. Utóbbi célt szolgálja majd a GISZ önálló újsága is. 

A tervek és elképzelések szerint a közeljövőben, ahogyan az már megszokott, gyarapszik a GISZ programjainak sora. A szervezet munkája különböző érdeklődési körök mentén tudományos és kulturális programokkal, ezen belül nyári egyetemmel, közös kulturális programok szervezésével és az azokon való részvétellel bővül majd. 

A GISZ legújabb, és talán eddigi legnagyobb „beruházása” a jótékonykodással függ össze. Egy szociális támogatórendszer keretében a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye és a GISZ hátrányos helyzetű, rászoruló gyermekek támogatását kívánja segíteni, amelynek keretében magánszemélyek, cégek támogathatnának egy-egy gyermeket egy teljes éven át.

Ötletből, tervből tehát sok van, s lelkesedésnek sem vagyunk híján. Munkánk támogatásaként továbbra is szívesen veszünk minden imát, mindig bízva és remélve, hiszen: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Espán Rita

Ifjúsági nap magyar nyelvünk pártfogójának emlékére

Isten választottjának szavai – magyarul

Szeptember 13-án első alkalommal került sor a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Királyházai Alapszervezetének szervezésében a hagyományteremtő céllal életre hívott Komjáthy Benedek Ifjúsági Nap. A királyházai Nyalábvár lábánál épült kápolna előtt, a keresztút közelségében megrendezett ifjúsági napon Komjáthy Benedekre emlékeztek a résztvevők, aki elsőként fordította le Pál apostol leveleit magyar nyelvre.

Az ifjúsági nap szentliturgiával vette kezdetét, amelyet a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének áldozópapjai celebráltak. Szent Lukács evangéliumából a szeptember 8-ai kisasszonynap, Szűz Mária születésnapja emlékére szólt az ünnepre vonatkozó evangéliumi szakasz. Csirpák József salánki görögkatolikus áldozópap prédikációjában a Példabeszédek könyvéből idézett egy, az ünnepre vonatkozó részt: „A bölcsesség házat épített magának.” Emlékeztetett, hogy az ószövetségi Szentírás a bölcsességet Jézus Krisztusban szimbolizálja, s ez a bölcsesség Szűz Mária méhében épített házat magának. A Szűzanyát a mindenható megőrizte minden bűntől, hogy a világ megváltóját tisztán fogadhassa be. Tisztává kell tennünk szívünket, lelkünket, mert Isten azt akarja, hogy mindannyian templomaivá váljunk, s ennek megfelelően alakít bennünket. Hiszen, ahogy Pál apostol is írja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

A liturgiát követően Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei  Magyar Drámai Színház színművésze tolmácsolásában Komjáthy Benedek Pál apostol levelei magyarul című munkájából a rézmetsző Előszavának gondolatai hangzottak el: „Az lehetetlen, magyarok, hogy viszontagságos helyzetek miatt olyannyira elkeseredtetek, mint ahogyan azok az emberek szoktak, kik puszta létükért aggódnak, és ezért ne tartanátok kiváló és számotokra igen nagy haszonnal járó kezdeményezésnek, hogy jámbor emberek tevékenykedése révén lehetővé vált számotokra, hogy Isten választottjának, Pál apostolnak a szavait a ti nyelveteken olvashatjátok. Hatalmas lelki vigaszt, bátorságot és erőt ad nektek, ha jámbor módon fogadjátok, ahogyan illik.”

Kudlotyák Krisztina, a PCS igazgatója 2013. november 24-re emlékezett: amikor a Komjáthy Benedek tiszteletére, aki 1532-ben a királyházi Nyalábvárban fordította le a páli leveleket magyar nyelvre, emléktáblát állított a PCS, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Magyarország Beregszászi Konzulátusa a római katolikus kápolna falán, kulturális zarándokhellyé nyilvánítva a várromot. Az avatóünnepségen elhangzott: a hit és a nyelv az, ami megtartja közösségünket. Az ifjúsági nap célja ezért a hitben való gyarapodás, tiszteletadás magyar nyelvünk egyik őrzője előtt. Egyúttal pedig üzenet a fiataloknak, hogy anyanyelvünk azért is fontos, mert hűen tükrözi identitásunkat.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta: az eseményen a résztvevők megtapasztalhatják a közösség erejét és az együtt töltött idő örömét. Ezen értékek ma, a háborús időkben különösen fontosak. A magyar kormány minden körülmények között kiáll a kárpátaljai magyarságért, amelynek összetartásából és kitartásából, ahogy azt államtitkár asszony hangsúlyozta, az anyaország is erőt meríthet. Mint mondta, a tolerancián túl saját közösségünk értékei, az összetartozás és a közösségek ereje is kiemelten fontos, hiszen csak akkor tudunk valóban elfogadni és megbecsülni másokat, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel. „Európainak lenni, és közben megmaradni magyarnak – ez a külhoni magyarság egyik legfőbb kihívása” – hangsúlyozta. Ennek teljesítéséhez ragaszkodnunk kell örökségünkhöz, anyanyelvünkhöz és annak minél szélesebb körű alkalmazásához, iskoláinkhoz, templomainkhoz, úgy, ahogyan tették azt egyházaink a legnehezebb időkben is. Mert ahogyan Jakab apostol mondja: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.”

Dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya arra emlékezett, hogy Komjáthy Benedek korában sok vita zajlott a keresztények között is, de bibliafordítása révén segített megtalálni a közös utat, s ennek köszönhetően a görög, a római és a református egyház is tiszteli őt. Munkája sikerességét mutatja, hogy 500 év elteltével is értjük korabeli szavait. Ez pedig nem sok nemzetre, nyelvre igaz. A Pál apostol leveleiben olvasható Szeretet himnuszának mondandója ma is aktuális: szeretnünk kell egymást, s megértenünk, hogy egymásra vagyunk utalva. Az elnök asszony kiemelte, hogy a búcsú egyúttal üzenet és imádság is azért, hogy e nehéz időkben keresztény a keresztényt megértse, megbékéljünk egymással, a szeretet munkálkodjon mindannyiunkban. S ha a fiatalság felkarolja az elindult kezdeményezést, jó esély van arra, hogy újabb 500 esztendő elteltével is értjük Komjáthy Benedek szavait, mert nyelvünk, magyarságunk fennmarad.

Demkó Ferenc, a Beregszászi Esperesi Kerület esperese arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy nyelvünkön túl a görög egyház liturgiája jórészt változatlan maradt, s amit a hívek abban hallanak, amit őseink elkezdtek felépíteni, azt a mai napig sajátunknak mondhatjuk, ettől lettünk azok, akik vagyunk.

A rendezvényen jelen volt Lévy Karina, a KMKSZ Királyházai Alapszervezetének elnöke, Varga Ferenc ungvári és Bozsik Béla beregszászi konzul is.

A beszédeket a Komjáthy Benedek-emléktábla megkoszorúzása, a Szeretet himnuszának meghallgatása (Kacsur András tolmácsolásában) és a Szózat eléneklése zárta, majd kezdetét vette a búcsúi forgatag. A több mint 300 érdeklődőt bőrdíszművesek, kézművesek, különböző játékok várták. Az Ungvárról érkezett Trinitas Band és Rácz István benei római katolikus plébános hittanosaival dicsőítő énekeket adott elő, ezzel ápolva nemcsak nyelvünket, de hitünket is. Ábrány Krisztián sislóci görögkatolikus parochus elmélkedésében arról szólt, hogy hitünk érdekében fontos, hogy melegségre leljünk Isten közelségében, s ha ezt megtaláltuk, akkor van esélyünk arra, hogy másoknak is továbbadjuk.

Az I. Komjáthy Benedek Ifjúsági Nap fergeteges táncházzal zárult, amely során a talpalávalóról és a jó hangulatról a Kokas Banda tagjai gondoskodtak.

„Hála néked, Komjáthy Benedek,/fordítója páli leveleknek./Magyar nyelvünk ősi pártfogója/emlékünkben őrizünk.”

Espán Rita

 

Ha nyár, akkor Antalóc

Június 30. és július 5-e között ismét Antalócon táboroztak a görögkatolikus fiatalok.

Az antalóci görögkatolikus nyári tábort 2001-ben azért hívta életre a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye, hogy ezzel (is) jutalmazza a hozzá tartozó egyházközségek fiatal tagjait.

A most 14-ik alkalommal megrendezett tábort ez alkalommal is a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) tagjai szervezték meg és bonyolították le az egyházmegye táborozóhelyként és lelkigyakorlatos házként működő komplexumában. A táborban most 110 hetedik osztályos, elsőáldozó fiatal vett részt. A programok megszervezésében a GISZ 30 jelenlévő, nevelői és csoportvezetői feladatokat ellátó tagja is tevékenyen részt vett. Bár az időjárás sok programot, főleg a megtervezett kirándulásokat, túrákat meghiúsította, tartalmas programokban azért nem volt hiány. A programváltozás kicsit sem rontott a hangulaton és a napok tartalmasságán sem, sőt. A bent töltött idő – túl a különböző szertartásokon, amelyekre minden nap sor került – jórészt kiscsoportos beszélgetésekkel telt, amelyek során a résztvevők a fiatalok életében egyre inkább teret nyerő internet és telefon helyes „felhasználásáról”, annak veszélyeiről, hibáiról beszélgettek, majd az elhangzottakkal kapcsolatban a vezetők a fiatalok ismereteit is felmérték.

Természetesen játékra, kikapcsolódásra is bőven volt alkalom. A résztvevők idejüket a fürdőzésen túl különböző játékokkal, foci-, asztalitenisz- és röplabdabajnoksággal, ügyességi feladatokkal, sorversenyekkel töltötték. Mindezekben pedig össze is mérhették tehetségüket, ügyességüket, hisz a 110 táborozó alkotta kiscsoportok (élükön 2-3 GISZ-es vezetővel) az egész hét folyamán versengtek egymással. De volt kézműveskedés, továbbá táncverseny, karaoke, számháború, szkander és viccmondó verseny is, ahol a legbátrabbak és legmagabiztosabbak egyénileg is bemutatkozhattak.

A számos élményen túl a résztvevők ismeretekkel, tapasztalattal is bőven gazdagodtak, hiszen sokuk most először töltött huzamosabb időt otthonától távol, számára (kezdetben) ismeretlen személyek közt, megtanulva ezzel, hogy milyen is egy közösségbe való beilleszkedés, milyen egy közösség szerves és állandó részét képezni.

Espán Rita

 

Játszd tisztán!

Május 24-én a tiszapéterfalvai sportpályán rendezte meg ifjúsági sportnapját a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ). A most hatodik alkalommal megrendezett eseménynek már a mottója is a „tiszta játékot” hirdette. Most viszont nem csupán a sportszerűségre, hanem az „élet nagy játékának” tisztaságára is igyekeztek felhívni a gyerekek figyelmét a szervezők.

Számos fiatal él a világon, akiben ott rejlik a sportember, de bőven akadnak olyan dolgok, amelyek az egészségromboláson túl akadályozzák e tehetség kibontakozását. A Magyar Ifjúsági Konferencia együttműködésével a sportnapon drogpreveniós előadásokra is sor került.

A sportnap megnyitóján Majzik Balázs, az Emberi Erőforrás Minisztérium (EMMI) Gyermek- és Ifjúsági Osztályának osztályvezetője köszöntötte a jelenlévőket. A Minisztérium sportért és ifjúságért felelős államtitkársága által indított Legyen a sport a szenvedélyed címet viselő programra hívta fel a figyelmet, amely a sportolás örömén és fontosságán keresztül igyekszik a drogfogyasztás elkerülésére ösztönözni a fiatalokat. Köszöntőt mondott Burszki Mónika, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Nemzeti Drogmegelőzési Irodájának megbízott vezetője és Demkó Ferenc, a Beregszászi Esperesi Kerület esperese is, aki hangsúlyozta, hogy a több mint 250 versenyző között lévő kapocs közös hitükben rejlik, s reméli, az együtt töltött nap, a különböző versenyek közelebb viszik őket egymáshoz.

A rendezvényen jelen volt Vincze Zoltán az EMMI képviseletében, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Megyesi László, a Szent Márton Római Katolikus Ifjúsági Szervezet vezetője, s a kerület számos papja is.

A sportnapon idén a kerület községeinek képviseletében 17 leány- és 19 fiúcsapat mérte össze erejét, ügyességét. A lányoknak egy 6 különböző versenyszámból (sprintfutás, zsákban ugrálás, bowling, váltófutás, kosárba dobás, minigolf) álló sorversenyen kellett bizonyítaniuk, míg a fiúk 2x7 perces futballmérkőzéseken küzdöttek meg egymással.

A szervezők idén sem feledkeztek meg arról, hogy a versenyszámok, meccsek közötti időt is hasznosan töltsék a fiatalok. Az ügyességi feladatokban való részvételt a helyi vidámpark játékainak ingyenes kipróbálásával jutalmazták a szervezők.

A lányok versenyében az első helyen Salánk, a másodikon Beregdéda, a harmadikon pedig Tiszacsoma csapata végzett. A fiúknál a harmadik Sislóc, a második Rát csapata lett, a tornát pedig Tiszabökény csapata nyerte. A torna legjobb kapusának járó díjat a tiszabökényi Ilosvay Ádám kapta, a gólkirály pedig a tiszacsomai Danó Ádám lett. Minden csapat oklevéllel és ajándék emlékkarkötővel gazdagodott, a helyezést elért csapatok versenyzői pedig ajándékokkal és érmekkel.

A szervezők remélik, hogy a rendezvényen mind a sport, mind a drogprevenció terén maradandó élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak a résztvevők.

Espán Rita

Tinik Lelkigyakorlata Karácsfalván

Isten helye az életemben

Első alkalommal szervezett lelkigyakorlatot tinédzserek számára május 2. és 4. között a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), melynek a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont. A lelkigyakorlatra való érdeklődés és igény a várakozásokat is felülmúlta, hiszen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye különböző településeiről közel hetven, 12–16 éves fiatalt vonzott a GISZ első ilyen alkalma.

A GISZ lelkigyakorlata nem csupán a korosztály, hanem a vezetők szempontjából is rendhagyó volt, hisz az esemény szervezését, tervezését és lebonyolítását az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia diákjai, magyar papnövendékeink, nevezetesen Benzo György, Kótunovics István, Papp János, Petrás László, Trescsula József és Virág Szabolcs végezték. Így tehát nemcsak leendő papjaink kóstolhattak bele a kérdésekkel és változásokkal teli kamaszkorukat élő tinikkel való munkába, de a résztvevőknek is lehetőségük volt az istenkereséssel, hittel, vallással kapcsolatos kérdéseiket hozzájuk korban közelebb álló egyházi személlyel megvitatniuk.

A lelkigyakorlatot Szabó Konstantin (Szilárd) atya, az ungvári szeminárium prefektusa vezette. Az első nap egy egyszerű, de annál sokatmondóbb ismerkedési játékkal telt. Ehhez elegendő volt mindössze egy pamutgombolyag, amit az első résztvevőnek egy rövid bemutatkozást követően tovább kellett dobnia, úgy, hogy egy részét kezében tartotta. Miután hasonlóképpen mindenki bemutatkozott, a pamutfonalból kialakult szövevényes háló megmutatta a résztvevőknek, hogy valójában mindannyian kapcsolatban vannak egymással, van valami, ami mindannyiukat összeköti – a Jóisten. Keresztényként pedig úgy kell élniük (élnünk) az életet, hogy ez a kapocs meg is maradjon közöttük (közöttünk).

A második nap az elcsendesedésé volt. Az elmélkedés során Szilárd atya Máté evangéliumának néhány szakaszát idézte: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (6,21), „Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám” (10,38), „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (7,12). Ezen gondolatok értelmét, lényegét igyekezett az atya a résztvevők életkorához illeszkedően boncolgatni. Szilárd atya felhívta a fiatalok figyelmét arra is, hogy bár az emberek egymáshoz való viszonyára s Istenről alkotott képére is jellemző a cselekedetek jutalmazása és büntetése terén a – az atya hasonlatával élve – „Ha jót teszel, kapsz egy csokit. Ha rosszat, nem kapsz semmit” elv, Isten nem így viselkedik velünk szemben, hisz akkor is jó hozzánk, ha rosszat tettünk, s ha így van, akkor bűnbánatra biztat. Szó volt arról is, hogy mi az, amit a fiatalok értéknek tekintenek saját életükben.

Az elmélkedés után kiscsoportos beszélgetés következett, amelyet a papnövendékek és a GISZ jelenlévő felnőtt tagjai vezettek. Ezen szó volt arról is, hogy ki milyen istenképpel rendelkezik, mit testesít meg, mit jelent számára Isten. A kiscsoportos beszélgetésen – valószínűleg a beszélgetést vezető papnövendékeknek s a kisebb korkülönbségnek köszönhetően – sikerült „szóra bírni” a hasonló témák kapcsán nem mindig szívesen kibontakozó tiniket.

A három nap során a különböző szertartásokon, imádságokon és gyónási lehetőségen túl szórakozásra, futballra, röplabdára, filmnézésre is bőven volt alkalom. A táncházban pedig a fiatalok tánctudásukat is megcsillogtathatták.

A lelkigyakorlat május 4-én a helyi görögkatolikus templomban szentliturgiával zárult.

A nagy érdeklődésre s a pozitív visszajelzésekre való tekintettel a GISZ vezetősége szeretné, ha a múlt heti lelkigyakorlat hagyománnyá válna. A fiatalokkal való „munka” eredményessé tétele érdekében a jövőben 12–14 és 14–16 évesek számára külön rendezik majd meg.

Espán Rita

Nagyböjti Ifjúsági Lelkigyakorlat

Mert Istenben bízva nem győzhetnek le…

Március 28–30. között szervezte meg idei nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlatát a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ).

A lelkigyakorlat március 28-án előszenteltek liturgiájával vette kezdetét, amelyet Lődár Jenő batári áldozópap, a GISZ elnöke vezetett. Majd Csirpák József, salánki görögkatolikus parochus, a lelkigyakorlat vezetője tartotta meg annak első elmélkedését. A lelkigyakorlat témájául az 50. zsoltár egy szakasza szolgált: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és én a hónál fehérebb leszek!” E zsoltár szavai az Ószövetségből ismert Dávidtól származnak. Dávid fiatal fiúként rengeteg veszélyt állt ki apja nyáját őrizve. S a Szentírás több története is arról tanúskodik, hogy ezekben a helyzetekben azért tudott helyt állni, legyőzni például az oroszlánokat, mert soha nem vesztette el Istenbe vetett hitét. „Ne a saját erődben és harci szekereidben bízzál, hanem bízzál az Istenben és akkor sikeres leszel az életedben.” Dávid megfogadta, hogy életében mindig Isten lesz a legfontosabb, s benne bízva sikerült is legyőznie ellenségeit. Ez a mai fiatalok számára üzenetként szolgálhat: aki Istenben bízik, ki tud keveredni a bajokból, s szilárd talajra talál. Dávid történetének egyik meghatározó alakja Góliát, a filiszteusok óriása. Ő az Ószövetségben mondhatni az ellenség és veszély fogalmának megtestesítője, aki ellen senki nem mert kiállni. De amikor gúnyolni kezdte a zsidókat és istenüket, az ifjú Dávid egy parittyával és néhány kaviccsal a kezében, s persze Istenbe vetett hitével állt ki ellene, s le is győzte.

Felnövekedve Dávidból király lett. Továbbra is Istenben hívő és őt szerető ember volt, akit Isten pásztorfiúból királlyá tett, mégis bűnt követett el: beleszeretett Betsabéba, elcsábította, s katonaként szolgáló férjét az első sorba állította a csatában, hogy elessen, s feleségül vehesse a szeretett nőt. Bűnére és annak súlyára Nátán próféta ébresztette rá. Ekkor tartott Dávid bűnbánatot, s írta meg a bűnbánati zsoltár szövegét.

A témául választott mondat most különösen aktuális, hiszen nagyböjtben mindenki igyekszik megtisztulni húsvét ünnepére, amit az egyház parancsolata is ösztönöz: „Évente gyónjál, s legalább húsvéti időben áldozzál!” Az izsóppal való meghintéssel Isten megmenti a haláltól a bűnbánatot tartókat, eltörli bűneiket, visszavezeti őket önmagához. Ferenc pápa március 28-át és 29-ét a bűnbocsánat ünnepének nevezte ki, hogy felhívja az emberek figyelmét a gyónás fontosságára. Ő maga is a bűnbánat szentségét szolgáltatta e napokon, s sokan csatlakoztak is hozzá. József atya elmondta: „A bűnbocsánatot, amelyet az Úrtól kaptunk, meg kell ünnepelni. A gyónás szentségében a Jóisten az, aki ünnepet rendez az ember számára. Hogy mért fontos a bűnbocsánat? Mert csak ezáltal tud az ember megtisztulni lelkében, meglátni magában azt az Istenarcot, ami lelkébe van írva, amihez saját életét alakíthatja. A bűnbocsánat szentségének magához vételével tud az ember igazán szembenézni önmagával. Mérlegre teszi, hogy mi az, amit elkövetett, s próbál megtisztulni a rossz dolgoktól.”

József atya arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a bűnbánat szentsége a hétköznapokban, a családi életben is fontos. És ahogy a szülők mindent megtesznek gyermekeikért, akár életüket is áldoznák értük, úgy Jézus is feláldozta magát, hogy bűneink megbocsátásra találjanak. Ezért is fontos a gyónás. Hisz amikor Jézus a tanítványokra bízta a gyónás szentségét, azt mondta nekik: „Amit feloldoztok a földön, fel lesz oldva a Mennyben is.” S ahogy Ferenc pápa is mondta: Amikor az Isten elveszi a bűnöket, önmagát ajándékozza helyette oda az embernek.

A lelkigyakorlat tehát az elmélkedés, önvizsgálat, saját bűnökkel való szembenézés, az ismerkedés és közösségépítés jegyében telt. Mindennap sor került szent liturgiára és közös elmélkedésre, de volt filmnézés, játék, s természetesen, gyónási lehetőség is, ami által a több mint 30 résztvevő még közelebb kerülhetett Istenhez, részese lehetett az Istennel való találkozásnak, ünnepnek.

Espán Rita

„...és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.”

Közösségépítés a mában – a jövőért

Március 14–16-a között a Csonkapapi Missziós Központban tartotta meg soron következő tanácskozását a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), amelynek középpontjában a közösségépítés és a GISZ további munkájának tervezése, szervezése állt.

 Az első nap délutánja a közelmúltban szervezett programjaink megbeszélésével, a szerzett tapasztalatok összegzésével telt. Esti imaként pedig két, a Sirák fia (Sir 2, 1–23) könyvéből és a Timóteushoz írt második levélből (2Tim 2, 1–13)  kijelölt bibliai igeszakasz mondanivalójáról, azok saját életünkben való jelenlétéről, fontosságáról beszélgettünk, ezzel nem csupán megosztva egymással gondolatainkat, de jobban megismerve is egymást. Az esti ima zárásaként pedig mindenki elmondta, mi az, amiért abban a pillanatban a leghálásabb a Jóistennek.

A második napon, március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára való megemlékezés mellett sor került a GISZ Közgyűlésére is. Ezen terveink, programjaink megvitatása mellett tisztújításra, a szervezet alelnökének, főtitkárának, illetve kerületi elnökeinek megválasztására is sor került. A résztvevők döntése alapján a GISZ elnöke továbbra is. Lődár Jenő atya, alelnöke Varju Zoltán Zsigmond, főtitkára Mogyorósi Gabriella.

Kerületi elnökök:

Bán Annamária: Ugocsa, Tiszán-túli Kerület

Espán Margaréta: Bereg-vidéki Kerület

Héder Edina: Ugocsa, Tiszán-inneni Kerület

Gulácsy László: Ung-vidéki Kerület.

Az Ellenőrőz Bizottság tagjai:

Papp János: Ugocsa, Tiszán-túli Kerület

Varga Tímea: Bereg-vidéki Kerület

Papp Evelin: Ugocsa, Tiszán-inneni Kerület

Megyesi Csaba: Ung-vidéki Kerület.

A Közgyűlések küldöttei:

Bán Natália, Molnár Szabina: Tiszán-túli Kerület

Puskás Veronika, Elek Attila: Bereg-vidéki Kerület

Fehér Emese, Tóth Roland: Tiszán-inneni Kerület

Szoták Tünde, Benzo György: Ung-vidéki Kerület.

A tervezés, szervezés, közösségépítés terén is egyaránt eredményes tanácskozás március 16-án Szent Liturgiával ért véget.

Espán Rita

Szent Liturgia

Minden lehetséges annak, aki Gisz. :)